2009. nov. 2. 8:15 - írta Fáradt Vándor
még nincsenek kommentek
Kategóriák: Másnak az ő tolla

Muszáj közzétegyem Andrassew Iván alábbi posztját, azzal a megjegyzéssel, hogy jobb inkább bele sem gondolni, hogy mi lesz itt jövőre...

 

Könyvégetés a XXI. században!

 

Faludy György verseinek állami ünnepekről való kitiltásának ötlete után néhány héttel új, és talán még veszélyesebb gondolatokkal kell szembenéznünk. Kérem, mindenki gondolja végig a Demokratában megjelent, Pozsonyi Ádám által jegyzett "Harcra fel!" című írás lehetséges következményeit. A szerző többek között ilyeneket üzen:

"Alakítsunk kis házi kommandókat. Három-négy fős csoportokban fésüljük át a könyvtárakat, és lopkodjuk ki, majd semmisítsük meg a ballib hazaárulás és ízléstelenség fekélygócait. Ha a kicsempészés nem megoldható, tépjünk a lapokba, firkáljuk össze, szellemi mérgezésre tegyük alkalmatlanná a futtatott senkiházik mocskait, mit hazaáruló médiánk minden szinten propagál. Ne becsüljük le ezt a feladatot. A világ sorsa szellemi síkon dől el..."

">>Spiró ótvar, Konrád átok, Nádastól meg mindjárt hányok.<< Ez legyen a felállítandó kis szabadcsapatok indulója, kik hősi, szent harcba indulnak a magyar szellemi élet megtisztításáért. Erkölcsi gátlásuk ne legyen."
Ne minősítsük a Demokratát és főszerkesztőjét, Bencsik Andrást, aki ezt megjelentette. Kérem, ne minősítsük Pozsonyi Ádámot, de még az íráskészségét sem. Mert ennek már nincs értelme. Ne minősítsük azokat a pártokat, író- és újságíró- és egyéb alkotószövetségeket, kulturális közösségeket és szervezeteket, egyházakat, amelyek ezt szó nélkül hagyják. Mindegy is, mit tesznek és mondanak. Cinkosok voltak abban, hogy idáig jutottunk. Már késő: magunkra vagyunk utalva.
 
Csak azt kérem, hogy védjük meg együtt a könyveket. Kérem a könyvtárosokat, a könyvesbolti eladókat, az olvasókat, a vásárlókat, ne engedjék, hogy ezek a gondolatok lábra kapjanak és pusztítsanak ebben az országban. Nem tudom, hogyan óvhatjuk meg gondolatirtó gárdisták pusztítása ellen a könyveket, de ha kell, akár rejtsük el őket biztos helyre, amiképpen ezt más, vészterhes történelmi pillanatokban elődeink sokszor megtették. Nem létezhet, hogy olvasó ember ilyesmivel egyetérthessen, ilyesmit eltűrjön. Nem létezhet, hogy ez hit-, nézet-, vagy éppen politikai vonzódás kérdése legyen Magyarországon.

Kérem, értsünk egyet Pozsonyi írástudóval: ne becsüljük le ezt a feladatot, mert "a világ sorsa szellemi síkon dől el". Ne becsüljük le magunkat! És kérem: bármi történik, nekünk legyenek erkölcsi gátlásaink! Kérem, értsünk egyet azzal a gondolattal, amelyet meglepő módon a Demokrata ugyanennek a számnak egy másik oldalán idéz:

"A nemzeteket úgy likvidálják, hogy legelőször elveszik az emlékezésüket. Megsemmisítik könyveiket, műveltségüket, történelmüket. És valaki másféle könyvet ír, más műveltséget nyújt, és más történelmet gondol ki nekik. A nemzet lassan nem érti jelenét és elfelejti a múltját." (Milan Kundera) 
Andrassew Iván

http://radikalisbal.blogspot.com


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!
2009. nov. 1. 10:15 - írta Fáradt Vándor
még nincsenek kommentek
Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,
Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,
Kiknek őrizgetjük szellemét,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, akik elzárkóznak a jótól,
Akik nincsenek itt, s nem is értenének a szóból,
Aki barát, de lehet még ellened is,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.


Égig érjen a fény, és mi úgy szeretnénk,
hogy sohase múljon el.
Égig érjen a fény egész életünkön át,
hogy nyithassa két szemét, ki mindig erre várt.


Mindazokért, kik ma egyedül ülnek a járdán,
Kikre család, gyermek, otthon rég nem vár már,
És mindenkiért, aki nem lehet itt,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.

Mindazokért, akik nem vették még észre,
Örök bilincs kell minden fegyvert fogó kézre
És mindenkiért, aki nem hiszi ezt,
Mindenkiért egy-egy gyertya égjen.

(Demjén Ferenc)



 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!
2009. szept. 23. 8:56 - írta Fáradt Vándor
még nincsenek kommentek
Kategóriák: postabontás
Az alábbi történetet tartalmazó e-mail elolvasása után egy kissé átértékeltem magamban egy-két dolgot... úgy döntöttem, hogy okulásul nyájas olvasóim elé tárom az alábbi szösszenetet, hátha nekik is kedvük támad elgondolkodni egyen s máson...
Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él. Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.

 

-Nos, mit gondolsz erről az útról?

-Nagyon jó volt apa!

-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?

-Igen.

-És mit láttál meg mindebből?

-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és Anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.


Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:

-Köszönöm Apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.


 
 
5 (1)
Jelentkezz be a szavazáshoz!
2009. szept. 11. 13:40 - írta Fáradt Vándor
még nincsenek kommentek
Kategóriák: fogyi

A közismert székely népballada (gyengébbek kedvéért: Kőmíves Kelemen) címben idézett része akkor villant az eszembe, mikor tegnap megpróbáltam beleszuszakolni magam egy régen hordott nadrágomba, ami a nyár elején még vígan rám jött (akkor ugyanis még látszódott a tavasszal megkezdett fogyókúra eredménye)... Most viszont akárhogy is húztam, igazgattam, sehogyan nem tudtam begombolni... mi több, egy másikat és egy harmadikat sem... ez már kezdett gyanús lenni, így ma vettem egy nagy lélegzetet, és ráálltam a mérlegre. Félve pillantottam a műszer  skálájára, és bár azt hittem, mindenre felkészültem, mégis sokkoló volt a látvány... 102,5 kiló. Ez különösen annak fényében gyászos, hogy a fogyiprojektet anno kerek 100 kilóval kezdtem. és nyár elejéig már sikerült 92-re letornásszam magam... így tehát nemhogy nullás, hanem kifejezetten negatív az eddigi mérleg. Mentségemre legyen mondva (ami persze nyilván nem mentség, csak egy utolsó szalmaszál, amibe kapaszkodva esetleg exkuzálhatom magam) mind a kedves feleségem, mind pedig jó anyám igencsak tett azért a nyár folyamán (a kulináris élvezetek terén), hogy elfelejtsem, valójában mibe is vágtam bele még tavasszal. Visszagondolva elég sok rántott csirke, grillezett hús és egyéb nyalánkság fogyott a nyáron, és persze még véletlen sem zöldségkörettel (bár mint említettem régebben, immár nincs vele bajom), sokkal inkább sült krumplival és rizzsel, amely köretek közismerten nem a kilók nagyszámú leadását segítik elő. Akárhogy is van, a felejtés tökéletesen sikerült. Úgyhogy újult erővel, végső elszántsággal vetem bele ismét magam a fogyókúrába, úszással, kondival, aquafittnessel együtt. Remélem, ez alkalommal sikeres(ebb)en...


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!
2009. aug. 9. 18:22 - írta Fáradt Vándor
még nincsenek kommentek
Kategóriák: zenebona

Ma hallottam ezt a Slágeren, és úgy gondoltam, megosztom veletek napizene gyanánt... Annyira félelmetesen gyönyörű szövegben és zenében egyaránt...

 



 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!
2009. júl. 25. 23:27 - írta Fáradt Vándor
még nincsenek kommentek
Kategóriák: testi-lelki problémák
A mai nap besokalltam. „Nem kicsit, nagyon”.
 
Konkrétabban arról van szó, hogy ma igencsak megéreztem azt, hogy immár ötödik hete heti 50-55 órákat húzok le a melóban (amely melót egyébként változatlanul szeretem). Nem arról van szó, hogy tegnapról mára virradóra 11 órát aludtam, de még csak nem is arról, hogy ezek után úgy éreztem magam egész nap, mint aki 48 órája fent van, és a továbbiakban sem reménykedhet megváltó alvásban. Igen komoly fizikai jeleket, tüneteket kell ezalatt érteni, mint például szívtájékon jelentkező, szúró vagy szorító érzést, vagy akár a már-már migrénbe hajló, szűnni nem akaró fejfájást. Vagy épp azt, hogy úgy érzem, hogy minden egyes lépésemnél össze akarok esni.
 
Mindent egybevetve soha jobbkor nem jöhetett volna  az idénre rendelt két hét szabi, melynek első részeként holnap Hévízre utazunk kiccsaláddal egy öt napos, reményeim szerint minél intenzívebb üdülésre. Talán elég lesz ez a pár nap arra, hogy némileg helyrerázódjam. Ami pedig a jövőt illeti: csak reménykedni tudok abban, hogy képes leszek csökkenteni a terhelést (mert ugye az gondolom nyilvánvaló, hogy nem önszántamból hajtom magam ennyire).
 
Legyetek jók, csütörtökön folyt. köv. 


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!
2009. júl. 11. 9:11 - írta Fáradt Vándor
még nincsenek kommentek
Kategóriák: zenebona

... avagy Cry me a river. Mára rendelt „napidalként” fogadjátok szeretettel egy másik nagy kedvencem, a búgó hangú Diana Krall egyik legszebb dalát.


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!
2009. júl. 2. 21:49 - írta Fáradt Vándor
még nincsenek kommentek
Kategóriák: eszemiszom

Az alábbi receptet hodográftól (internetes ismerősöm) nyúltam le, remélem nem fog haragudni érte... Aki olvassa, és veszi a fáradtságot, hogy megcsinálja, az pedig végképp nem fog haragudni, hiszen olyan finomsághoz jut ezáltal, ami a legforróbb nyári napokon is hűsítő enyhet nyújt...

 

Mentaszörp

 

Kb bögrényi mentalevelet szedünk, kicsit megmossuk. 2 és fél liter vízből, olyan 3/4 kiló cukorból és 2 (bio)lime levéből szirupot főzünk, ráöntjük a mentára, és mellédobjuk a lime héját. Kicsit forraljuk, majd másnapig. ázni hagyjuk Leszűrjük, még egyszer alaposan átforraljuk, üvegekbe töltjük, és egy éjszakán át "dunsztolódni" hagyjuk.

 

A végére némi praktikum a  szerzőtől: a spagettifőző edényben csinálta, a lyukacsos kivehető betétben volt a mentalevél-citromhéj, így a szűrés roppant egyszerű volt.

 


 
 
5 (1)
Jelentkezz be a szavazáshoz!
2009. jún. 25. 21:17 - írta Fáradt Vándor
még nincsenek kommentek
Kategóriák: zenebona, szomorka
A valaha volt egyik legnagyobb előadóművész-énekes emlékére...

 


 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!
2009. jún. 21. 22:08 - írta Fáradt Vándor
2 komment
Kategóriák: öröm, bódottá
Van akinek több, van akinek kevesebb, nekem a mai napig hat év jutott a házasság nevű csodálatos dologból. Rosszindulatú, vagy inkább "pajzán"olvasóim persze rögtön elkezdhetik sütögetni az én elviselhetőségemmel, meg Andi nagyfokú áldozatvállalásával kapcsolatos poénokat. Ismerve magamat, ezek nem nélkülöznek minden alapot, azonban úgy látom, hogy az együtt töltött hat év (ami valójában kilenc, ha hozzászámoljuk kapcsolatunk házasságon kívüli három évét) több szempontból is megváltoztatott, persze pozitív értelemben. Többek között türelmesebb és kompromisszumkészebb lettem ez alatt az idő alatt, megtanultam bánni a pénzzel (ami eddig egyáltalán nem volt rám jellemző), sőt, Neki köszönhetően még saját (egyébként nem nagyon karbantartott) testi és lelki egészségemen is sikerült (és sikerül a mai napig is) javítanom.
 
Nem állíthatom azt, hogy kapcsolatunk és házasságunk mindvégig felhőtlen és problémáktól mentes volt, de azt elmondhatom,  hogy mindig tudtunk tenni azért, hogy a lehető legkevesebb súrlódás legyen köztünk, az ennek ellenére felmerülő problémákat pedig mindig képesek voltunk közösen megbeszélni és kezelni.Egyszóval jól érzem magam a bőrömben és  a házasságomban. Köszönöm a türelmet és kitartást Andinak, és remélem, hogy még sok időt tölthetünk együtt békében és boldogságban.

 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!
Régebbiek | Végére »